A 2018-19-es tanévben kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat a pécsi közgázon. Nagyon tetszett az atmoszférája, a sok program, lehetőség, a családias hangulat, az, hogy mindenki a segítségedre van, ha éppen valami problémád akad, akár a tantárgyak kapcsán, akár más területen. Bevallom őszintén, mivel én 60 km-re lakom a sulitól, ami kb. egy órás utazást tesz ki (oda – vissza kettőt), így nem szerettem volna koleszos lenni (valamint a gimiben már megéltem ezt az életet és nem is nagyon tetszett), ennek következtében sajnos a legtöbb buliból is kimaradtam.

Szóval napjaim rend szerint úgy teltek, hogy reggel (ha volt órám) lebuszoztam Pécsre, ott meghallgattam az órákat, ha volt elég szünet, akkor a barátokkal elmentünk egyet enni a mekibe, vagy esetleg az Árkádban töltöttünk el némi időt. Általában este értem haza, olyan 18 – 19 óra körül, de volt arra példa is, hogy addig tartottak este az órák, hogy 21 – órakor értem haza. De szerettem minden percét. A buszon lehetett pihenni, így már kicsit feltöltődve lehetett nekiállni a tanulásnak.

A koronavírus megjelenése óta szinte online oktatás van az egyetemen. Az előző félévben még lehetett hibrid órákat tartani (aki akart bement, aki nem, az online követte), de mára már ez a megoldás sem lehetséges. Szerencsém volt nekem ezzel kapcsolatban, hiszen múlt félévben csináltam egy szakmai nyelvvizsga kurzust, így azon személyesen tudtam részt venni, amivel szerintem sokkal könnyebb nyelvet tanulni, mint online.

Ez az oktatási módszer sok újdonságot hozott magával. Először kezdjük a pozitívumokkal. Számomra ez a lehetőség jobb és egyszerűbb, hiszen így nem kell naponta két órát utazással töltenem. Több lett a szabadidőm, amiben többet is tudok tanulásra fordítani, illetve jut egy kicsivel több idő a szórakozásra is. A vizsgákkal kapcsolatban is más lett a helyzet. Sokkal egyszerűbb lett azáltal, hogy tesztesebb ZH-kat, vizsgákat állítanak össze nagyrészben az oktatók, és számos tárgyból open book-os (lehetett nézni a jegyzeteket, könyvet, feltöltött anyagokat) lehetőség is fennállt. Szintén előny volt ezzel kapcsolatban számomra az utazás kiiktatása, mivel amikor a suliban kellett vizsgázni, ZH-zni, akkor rendszerint előtte egy óra 20 perccel már a buszon kellett lenni és figyelni kellett, hogy ne késsek le semmiről, időben odaérjen a busz stb.

Megjegyzem egyszer félrekalkuláltam az idővel és a buszon realizálódott bennem, hogy: „Te jó ég! Nekem már 45 perce írnom kéne a dolgozatot!” De a tudásomnak és a szerencsémnek köszönhetően egy óra alatt meg tudtam írni a két órás vizsgát jelesre. :) Kicsit azért büszke is vagyok magamra.

Számos negatívuma is van azért ennek a rendszernek. Fontos tudni, hogy öten vagyunk a családban, van egy húgom és egy öcsém. Mindketten itthon vannak, valamikor az egész család itthon van délelőtt és így nehezebb az órákra odafigyelni, nem beszélve az esetleges ZH-ról. Elterelik a figyelmemet, azt érzem, hogy szívesebben lennék kint a nappaliban velük. Sokszor a többiek tőlem kérnek segítséget, ami egyáltalán nem baj és nem is zavar, de az is kizökkenti az embert a tanulásból. Ráadásul a húgommal egy szobán osztozunk és mikor óra vagy dolgozat alatt folyamatosan bejárkál ezért, azért, amazért, az nagyon szokott dühíteni és mire visszaterelődik a figyelmem az adott dologra, addigra elment egy csomó idő. Időközben lett egy kutyám is, akinek szintén vannak szükségletei, úgyhogy vele is foglalkozni kell.

Azt szerintem senkinek sem kell mondani, hogy hiányoznak a barátok, haverok, akikkel együtt lehet szórakozni, beszélgetni, akik kicsit elszakítanak az otthontól, mert valljuk be, akármennyire is szeretünk otthon lenni a szeretteinkkel, azért jól esik néha kimozdulni és mással is együtt lenni.

Összefoglalva azért rengeteg előnnyel is jár ez az egész online oktatás, viszont olyan hátrányokat is magában foglal, amik egy ember számára (főleg egy huszonéves számára) a legfontosabb: az emberi kapcsolatok kiépítése és ápolása, az élet élvezet és maximálasan való kihasználása.